Szerzője elsöprő sikert aratott vele - ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. „J'aime qui m'aime” („Szeretem azt, aki szeret engem”), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet.
A nevezetes kastély 1994 óta az író emlékmúzeuma, a Monte Cristo grófjá-nak diadalútja mindmáig töretlen.
Mérhetetlen szomorúsággal tölt el, hogy Önök aképpen döntöttek, hogy ezt az alkotást - amelyet méltán hívnak sokan a világ egyik legjobb regényének - egy mesterséges intelligencia által gyártott borítóval adják ki. Még ha nem is a teljes borító terv készült ezzel az eszközzel, a fő motívum, amely a borító nagy részét takarja jól láthatóan igen. Az arc, a korhoz nem illő I. világháborús kabát design, az össze-vissza álló és mintázatú gombok és az a nyakkendő... Ez a borító szégyen az íróra és szégyen a magyar könyvkiadásra tekintettel is!
Ezt a két kötetes nyomatot édesanyám vette nekem ajándékba, aki a kis nyugdíjából szánta rá ezt a nem kicsi összeget. Egy jó akaratú hölgyet is megcsúfoltak ezzel, csak ennyit szeretnék még hozzátenni.
A jövőre nézve, kérem inkább adják ki ezen klasszikusokat egy sima barna papírba borítva, amelyen ott az író és a cím, esetleg a kiadó neve, mintsem így!
Nagyot csalódtam Önökben!